A Homeworld 2 egy valósidejű stratégiai játék, a Relic és a Sierra fejlesztése, 2003-ban jelent meg.
A második rész nem sokkal az első rész vége után kapcsolódik be a történetbe.
A hiigaraiak hatalmas birodalmat építettek ki a galaxis belsejében, amit megtámad a vaygr flotta, élén Makaan-nal.
A hiigaraiak új anyahajót építenek, amit elkészültekor támadás ér, itt vesszük át a flotta irányítását.
A játéktér háromdimenziós, az aszteroidákat leszámítva viszont üres, ezáltal egészen másféle taktikát kell alkalmazni,
mint a legtöbb RTS játékban. Egyetlen féle nyersanyag van (RU), ez szolgál hajóépítésre és fejlesztésre is,
így ha egy játékos meg tudja bénítani az ellenfél kitermelését, könnyű győzelmet arathat. Jól meg kell választani,
mire költjük el a korlátozott nyersanyagkészleteket, az aszteroidák egy idő után elfogynak.
A játék célja, hogy 15 küldetésen át győzelemhez segítsük a hiigarai flottát.
A küldetések feladatai már teljesen hasonlóak a többi stratégiai játékhoz: győzz le, védj meg, foglalj el valamilyen célpontot.
Nagyon nehéz játékra készüljünk, több esetben csak sokadszorra megoldható küldetésekkel. Sokan már a negyedik pályán feladják.
Bár a második rész nem aratott akkora sikert, mint az első, amely a maga nemében akkor egyedülálló volt, mégis kategóriájában
az egyik legnépszerűbb játék lett. Ezt az is bizonyítja, hogy több módosítás is készült hozzá.
A játék főszereplője két faj, a Hiigaran és a Vaygr. A Hiigaranok többezer éve élnek a sivár Kharak bolygón,
múltjukat el is felejtik míg rá nem akadnak a sivatagban egy űrhajóra. Az abban tárolt információk között ráakadnak egy térképre,
melyből rájönnek hogy a planéta nem az igazi otthonuk, hanem csak Sajuuk száműzte őket oda. Találnak egy hiperűrmagot is,
és ezzel a technológiával a Hiigaranok megkezdik hazatérésüket.
A Vaygr egy űrben felnőtt nomád faj; akivel kapcsolatba lépnek mindent és mindenkit uralni akarnak.
Keresztül-kasul utaznak az univerzumban és felesleges idejüket számtalan civilizáció meghóditásával töltik,
elrabolva az általuk esetleg nem ismert technológiákat. Hitük szerint ők Sajuuk népe, és céljuk három hiperűrmag megtalálása,
hogy meghódíthassák az egész világmindenséget. A harmadik, utolsó magot Hiigara távoli világán találják meg.
A játék amolyan egyből a közepébe stílusban indít, és a tempó a sztoriban előrébb haladva sem lassul le.
A Hiigaranok kampány elején - némi irányítási és kezelési teszt után - azonnal jön a Vaygr flotta, egyetlen esélyünk a menekülés.
A lehető legtöbb hajó összegyüjtése után küldetések sora szól az utánpótlási bázisok megvédéséről és az ellentámadásról.
A sztorit bejátszott fekete-fehér videók sora meséli el, szép lassan bontakozik ki előttünk a történet.
Anyahajónk - neve The Pride of Hiigara, azaz Hiigara büszkesége - flottánk legnagyobb egysége, és egyben kezdeti gyártóbázisunk is.
Mint minden valósidejű stratégiai játékban, természetesen itt is központi szerepet kap a hajóépítéshez szükséges erőforrások megszerzése,
mely alkalmas aszterodiák bányászatával lehetséges. A munkát kis, védelemre szoruló robotok végzik, anyahajónkon épitőmodulokat,
fejlesztőlaboratóriumokat és egyéb platformokat hozhatunk létre. Idővel több hordozónk is lesz az előállításra, majd űrhajógyárat is építhetünk.
Flottánk kis vadászoktól és bombázóktól kezdve a fregattokon, cirkálókón és rombolókon át egészen az anyahajó méretű, csak külön dokkban előállítható
csatahajóig terjedhet. Mindegyiknél meg van adva melyik más hajóosztály ellen különösen erős, illetve mivel támadható jól. Léteznek speciális hajók is,
mint az aknaszedő/lerakó vagy védőerőteret generáló járművek, és van többféle érzékelésre szolgáló szondatípus is.
A hajóosztályok ereje nagyon jól ki van egyensúlyozva, sebességük miatt még a leggyengébb vadászok is jól használhatók.
A kisebb tipusok automatikusan rajokban készülnek. A legnagyobbaknál az alrendszerek (gyártómodul, hajtómű stb.) is külön támadhatók,
így a játék elején azonnal előállítható típusok (különösen a bombázó) később is hasznosak. A hajók viselkedése ellenséges tevékenység esetén passziv,
védekező vagy agressziv lehet. Csapásmérő egységeket is szervezhetünk belőlük, mely a játék eleji információ szerint "erősebb mint tagjainak
összessége", de ez a gyakorlatban nem igazán működik: mozgásnál valóban együtt maradnak, de csata esetén a sebességkülönbségek és eltérő támadási
távolságok miatt teljesen felbomlik a flotta. Az erőforrásgyűjtést megkönnyiti a mobil begyűjtőállomások készítése, melyeket jól (és olcsón!)
védhetünk egyszer kilőhető, és utána stabilan a helyén maradó ütegekkel vagy nagy hajók ellen hatásos ionágyukkal.
Mivel a játéktér meglehetősen nagy, és számtalan hajó esetén gondot okozhat a parancsok megadása, csoportokba is rendezhetjük járműveinket.
Ennek célpontkijelölésen vagy mozgáson kívűl egyéb hatása nincs, tehát az adott helyre a lehető legnagyobb sebességgel, szétszórodás esetén akár
teljesen különböző irányokból tartanak majd. A kezelőfelület gyorsan megtanulható, az egyetlen szükséges erőforrásból rendelkezésre álló tartalék
mennyisége folyamatosan látható a jobb felső sarokban. A fejlesztés/gyártás egy gombnyomással történik, és fura - vagy inkább végletekig
egyszerűsített - módon erősebb páncélzat vagy gyorsabb hajtómű feltalálása esetén nemcsak a később legyártandó hajókon, hanem a meglévőkön is azonnal
megjelenik. Mint a fentiekből is egyértelmű, a játék hangsúlya más valósidejű stratégiákhoz képest sokkal inkább a harcon van, egyféle erőforrás
vagy nincs bolygómenedzselés, mint például az Imperium Galakticában.